Zorobábel helytartó: A jeruzsálemi templom újjáépítése és Isten ígéreteinek beteljesedése

Zorobábel, Sealtíel fia, Dávid király leszármazottja volt a júdai királyi vonalon. Ő vezette az első nagy zsidó csoportot a babilóniai fogságból vissza Jeruzsálembe a perzsa uralkodó, Círus (Kűrosz) rendelete nyomán (Ezdrás 1:1–4; 2:2). Miután Jeremiás próféta megjövendölte a hetvenéves pusztaságot (Jeremiás 25:11–12; 29:10), Ézsaiás pedig név szerint előre megnevezte Círust mint a templom újjáépítésének engedélyezőjét (Ézsaiás 44:28; 45:1), Isten óramű pontossággal teljesítette igéjét. Zorobábel helytartóként állt a mintegy ötvenezer hazatérő élére, hogy helyreállítsa az istentiszteletet és felépítse a Második Templomot.

1. Hazatérés Jeruzsálembe és a templom alapjainak letétele

Babilon i. e. 539-ben bekövetkezett bukása után Círus perzsa király uralkodása első évében (i. e. 538/537) kiadta történelmi rendeletét, amely felhatalmazta a zsidókat a hazatérésre és Jeruzsálem templomának újjáépítésére. Círus visszaszolgáltatta az Úr házának azon szent edényeit is, amelyeket Nabukodonozor vitt el Jeruzsálemből (Ezdrás 1:7–11).

A hazatérők Zorobábel helytartó és Jósua (Jesua) főpap vezetésével az első év hetedik hónapjában összegyűltek Jeruzsálemben. Első dolgukként felépítették az Úr oltárát a régi helyén, s megtartották a sátoros ünnepet, helyreállítva a mindennapi égőáldozatokat (Ezdrás 3:1–6).

A hazatérés második évében (i. e. 536) Zorobábel és Jósua elrendelték a templom alapjainak lerakását. Amikor az kőművesek letették az Úr templomának alapját, a papok és léviták dicsőítő énekkel s trombitaszóval adtak hálát Istennek: „Mert jó, mert örökké tart szeretete Izrael iránt!” A fiatalabbak örömmel kiáltoztak, míg az öregek, akik még látták Salamon egykori templomát, hangosan sírtak, úgyhogy az örömkiáltást nem lehetett megkülönböztetni a nép sírásának hangjától (Ezdrás 3:10–13).

2. Szamaritánus ellenállás és a tizenhat éves fennakadás

Az építkezés hírére a környező pogány és félpogány népek (a szamaritánusok) megjelentek Zorobábelnél, s álságos módon felajánlották együttműködésüket. Zorobábel és a családfők azonban határozottan visszautasították a hitbeli megalkuvást: „Nem építhettek velünk együtt házat a mi Istenünknek, hanem mi magunk építünk az Úrnak, Izrael Istenének, amint megparancsolta nekünk Círus király” (Ezdrás 4:1–3).

A visszautasított ellenfelek ekkor nyílt ellenségeskedésbe kezdtek: megfélemlítették az építőket, felbérelt tanácsadókkal akadályozták a munkát Círus uralkodásának hátralévő idejében, s utóbb hamis vádiratot küldtek a perzsa udvarba, lázadással vádolva Jeruzsálemet (Ezdrás 4:4–16). Ennek hatására a perzsa hatóságok elrendelték az építkezés leállítását, s a munkálatok mintegy tizenhat évre megrekedtek, egészen I. Dareiosz király uralkodásának második évéig (Ezdrás 4:24).

3. Prófétai ösztönzés és az építkezés felújítása

Amikor az elhúzódó kényszerszünet miatt a nép elcsüggedt és saját házainak építésével volt elfoglalva, Isten két prófétát támasztott: Aggeust és Zakariást (Ezdrás 5:1). Aggeus megrázó szavakkal ébresztette fel a nép lelkiismeretét, míg Zakariás látomásokkal bátorította a vezetőket.

Zakariás által Isten különleges üzenetet küldött a megpróbáltatások alatt álló helytartónak:

„Ez az Úr beszéde Zorobábelhez: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én Lelkemmel! – mondja a Seregek Ura. Ki vagy te, te nagy hegy? Síksággá leszel Zorobábel előtt! És ő felteszi a zárókövet, miközben ezt kiáltják: Áldás, áldás rá!” (Zakariás 4:6–7).

Isten biztosította Zorobábelt arról, hogy aki elkezdte a templom alapjait, az el is fogja végezni a munkát. A prófétai intésre Zorobábel és Jósua főpap felálltak, s a birodalmi tiltás ellenére bátran újrakezdték a templom építését (Ezdrás 5:2).

4. Dareiosz megerősítő rendelete és a templom felszentelése

Amikor Tattenaj, a Folyamon túli tartományhelytartó kérdőre vonta az építőket, a zsidó vének hivatkoztak Círus eredeti rendeletére. Tattenaj levelet küldött I. Dareiosz királynak, kérve az okirat ellenőrzését.

Dareiosz elrendelte a levéltári kutatást, s a médiai Egbatanában meg is találták Círus eredeti okiratát. Dareiosz nemcsak megerősítette a rendeletet, hanem szigorúan megtiltotta a tartományuraknak az építkezés akadályozását, s elrendelte, hogy a királyi adóbevételekből fedezzék az építkezés költségeit és a mindennapi áldozati állatokat (Ezdrás 6:1–12).

Ezzel a jogi győzelemmel és isteni támogatással Zorobábel és az építők gyors ütemben haladtak: a Második Templom építése befejeződött Dareiosz király uralkodásának hatodik évében, Adár hónap harmadik napján (i. e. 516-ban) (Ezdrás 6:14–15). A hazatért közösség nagy örömmel szentelte fel az Úr házát, s megtartotta a páska és a kovásztalan kenyerek ünnepét (Ezdrás 6:16–22).

Tanulságok a hívő ember számára

Zorobábel helytartó élete és a templom építésének története maradandó tanulságokat hordoz valamennyi generáció számára:

1. Isten igéjének és ténybeli ígéreteinek bizonyossága: Ahogyan a 70 éves fogság és Jeruzsálem újjáépítése hajszálpontosan beteljesedett a próféciák szerint, úgy Isten minden szava megáll és beteljesedik a maga idejében.

2. A hűség a kísértések és akadályok közepette: Zorobábel elutasította a hitbeli kompromisszumot a szamaritánusokkal, s a politikai tilalmak ellenére is kiállt Isten ügye mellett, amikor meghallotta az Úr prófétai szavát.

3. Nem emberi erővel, hanem Isten Lelke által: Minden szellemi építkezés és akadálylegyőzés kulcsa nem az emberi hatalomban vagy befolyásban rejlik, hanem Isten Szent Lelkének jelenlétében és munkájában.