Ezsdrás írnok: Az Ige iránti elkötelezettség, a lelki megújulás és a kánon rendezése

Ezsdrás, Áron főpap leszármazottja, pap és szakképzett írnok volt a babilóniai fogság utáni időszakban. Mintegy nyolcvan évvel az első hazatérő csoport (Zorobábel) után, I. Artaxerxész perzsa király uralkodásának hetedik évében (i. e. 458-ban) kapott királyi felhatalmazást arra, hogy egy újabb zsidó csoport élén visszatérjen Jeruzsálembe (Ezsdrás 7:1–7). Ezsdrás életének és szolgálatának alapelve a Biblia egyik legszebb összefoglalása: „Mert Ezsdrás kész volt szívből kutatni az Úr törvényét, cselekedni azt, és tanítani Izraelben a rendeléseket és ítéleteket” (Ezsdrás 7:10).

1. Királyi felhatalmazás és bizalom az isteni oltalomba

I. Artaxerxész király rendkívüli jogokkal és támogatással ruházta fel Ezsdrást. A királyi rendelet lehetővé tette mindazok hazatérését, akik önként csatlakozni kívántak hozzá, bőséges pénzügyi támogatást nyújtott a jeruzsálemi templom áldozataira a királyi kincstárból, s adómentességet biztosított a lévitáknak és a templomi szolgáknak (Ezsdrás 7:12–24). Emellett felhatalmazta Ezsdrást bírák állítására és Isten törvényének tanítására.

Mielőtt a több mint másfélezer férfiból és családjaikból álló menet elindult volna, Ezsdrás az Aháva-folyó mellett böjtöt hirdetett (Ezsdrás 8:21). Szégyellt volna fegyveres katonai kíséretet kérni a királytól a veszedelmes útra, mivel korábban így tanúskodott az uralkodó előtt: „A mi Istenünk keze jóindulatúan van mindazokon, akik őt keresik” (Ezsdrás 8:22). Isten meghallgatta alázatos imádságukat, s a négyhónapos utazás során épségben megérkeztek Jeruzsálembe.

2. Bűnbánat és a közösség szellemi megtisztulása

Jeruzsálembe érkezve Ezsdrást mély megdöbbenés érte: a nép, a léviták és még a fejedelmek közül is sokan összeházasodtak a környező pogány népekkel, veszélyeztetve a közösség szellemi és etikai tisztaságát (Ezsdrás 9:1–2). E hír hallatán Ezsdrás megszaggatta ruháit, tépte haját s szakállát, és az esti áldozatig lesújtva ült.

Az esti áldozatkor térdre borult, s kiterjesztett kézzel megrázó bűnvalló imát mondott az egész gyülekezet előtt, elismerve az ősök és a jelenlévők vétkeit (Ezsdrás 9:5–15). Ezsdrás könnyeit és bűnbánatát látva a nép is mélyen megrendült. Sejanjá kezdeményezésére a közösség szövetséget kötött Isten előtt a helyzet kiigazítására. Három hónap alatt, alapos vizsgálat nyomán eltávolították a hitbeli megalkuvást jelentő pogány kapcsolatokat, helyreállítva a nemzet elkötelezettségét Isten szövetsége mellett (Ezsdrás 10. fejezet).

3. Isten Törvényének felolvasása és megértése

Évekkel később, miután Nehémiás felépítette Jeruzsálem falait, a nép az első őszi hónapban összegyűlt a Víz-kapu előtti téren, és kérte Ezsdrást, a törvénytanítót, hogy hozza elő Mózes törvénykönyvét (Nehémiás 8:1–3).

Ezsdrás egy erre a célra emelt fafaityolra (szószékre) állt, s kora reggeltől délig olvasta a Törvényt a férfiak, asszonyok és mindazok előtt, akik értesülhettek róla. Amikor kinyitotta a tekercset, az egész nép felállt tiszteletből. A léviták segítségével a szöveget nemcsak felolvasták, hanem szakaszonként értelmezték és magyarázták is:

„Világosan felolvasták a könyvet, Isten törvényét, és értelmezték azt, úgyhogy megértették a felolvasottakat” (Nehémiás 8:8).

A Törvény szavait hallva a nép sírásra fakadt, de Ezsdrás és Nehémiás bátorították őket: „Ez a nap a ti Uratoknak szent napja: ne gyászoljatok, és ne sírjatok!... Mert az Úr öröme a ti erősségetek!” (Nehémiás 8:9–10). A nép nagy örömmel ünnepelte meg a sátoros ünnepet, napról napra hallgatva Isten Igéjét.

4. Ezsdrás öröksége: A Szentírás kánonja és a tanítás hagyománya

Ezsdrás szolgálata mérföldkő volt Izrael szellemi történetében. A zsidó hagyomány és a történeti kutatás egyaránt Ezsdrásnak tulajdonítja az ószövetségi iratok (a Tanakh) összegyűjtését, elrendezését és a héber kánon véglegesítésének megalapozását. Ő írta meg nevét viselő könyvét és a Krónikák két könyvét, összekötve a fogság előtti és utáni nemzedékek örökségét.

Ezsdrás fektette le a zsinagógai Írás-magyarázat alapjait is: munkássága nyomán a hangsúly az áldozati szertartások mellett Isten Igéjének személyes és közösségi tanulmányozására, megértésére és a mindennapi életben való alkalmazására tolódott el.

Tanulságok a hívő ember számára

Ezsdrás írnok élete és munkássága maradandó tanulságokat hordoz valamennyi generáció számára:

1. A felkészült szív és a hiteles élet: Ezsdrás nemcsak tanította a Törvényt, hanem először maga kutatta és cselekedte azt. Az igazi szellemi tekintély a megélt Igéből fakad.

2. Rendületlen bizalom Isten gondviselésében: Az Aháva-folyónál tartott böjt arra tanít, hogy a nehéz küldetésekben és utakon nem a világi eszközök és földi oltalmak jelentik a végső biztonságot, hanem Isten megtartó keze.

3. Az Ige érthető magyarázatának ereje: A Víz-kapunál lezajlott lelki megújulás megmutatja, hogy Isten szava akkor hoz valódi átformálódást és szellemi örömöt, ha azt érthetően, világosan és a szívekig hatolóan magyarázzák.